Látogatást tettünk a Zwack budapesti üzemében.
Nagyon jó volt látni, mennyire szeretik az ott dolgozók a munkájukat,
hogy tiszteletben tartják a tradíciót, hogy van bennük alázat, tisztelet,
elhivatottság a múlt értékei, a márka és a név felé.
Számomra megható volt látni, hogy küzdöttek a tulajdonosok
az államosítás után visszaszerezni azt az értéket, és brandet amiért
az ősök annyit dolgoztak.
Elképesztő felfogni azt, hogy 2 világháború és megannyi zivataros
időszakot túlélve még mindig dolgoznak azon hogy a név
mégnagyobb még értékesebb legyen.
Igen, fura mi, hogy nem égtek még ki és nem nyitottak más felé. :D
Arról ne is beszéljünk, hogy a múzeumukban egy napot el
tudnék tölteni a pincéjük pedig fenomenális, nagy élvezettel
paskoltam meg azt a hordót amit már a nácik
is el akartak vinni, de még mindig ott van és hál istennek
teszi a dolgát már 80 éve.
Csak ajánlani tudom a helyet, főleg olyanoknak akik bármilyen
vállalkozásba, önmenedzselésbe akarnak fogni, hogy lássák mi az a
fegyelem, alázat, szakmaszeretet, értékképzés, tisztelet és amit az
öreg mondott a filmvetítésen hogy mi is az a KITARTÁS és miért fontos,
főleg azután ha mindenedet elveszted egy államosítás után.
Ezeket az értékeket már régen elvesztettük, nem értjük.
Az élményhez, és a kalapemeléshez tartozik továbbá, hogy
magunknak keverhettük be az Unicumot és a St. Hubertust aminek
a gyártási folyamatát, és összetevőit megismerve nagyot nőtt a szememben.
A hordóból csapolt 2 féle Unicum kóstolását meg vétek lett volna kihagyni.
Köszönöm a meghívást, nagy élmény volt.
No comments:
Post a Comment