Olyan jó hogy az emberben mindig
tisztulnak,
átalakulnak gondolatok:
ezért nem hívom magam
művésznek;
ez a szó túlságosan sima, túl illatos
és rózsaszín lett.
Alkotó vagyok.
Olyan, aki vastag bőrben, fémben
és sötét
vonalakban gondolkodik.
Nem a csillogásért
csinálom, hanem azért,
hogy kézzelfogható
darabokat hagyjak magam után.
Amik értéket képviselnek.
Olyan tárgyakat készítsek amik
majd ídővel történeteket hordoznak.
"-Gyere fiam fejezzük be ezt a régi Harley-t,
ez meg még az apám ülése volt.
Tökéletes lesz ez ide."
Milyen jó lenne ez.
Ha egyszer több évtized múlva egy poros,
olajszagú pajta faláról egyszer valaki leakasztaná
és leporolná az egyik ülésemet mert
még mindig
lát benne valamit.
Ja és mosolyogna közben mert
boldog, hogy ez még az övé.
.jpg)
.jpg)
















.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)


.jpg)




.jpg)



















